HTML

Hazudni viszont tudni kell!

2011.03.04. 08:09 | jonasblogja | Szólj hozzá!

 

Már megint Viszketek!
Félő, hogy valamilyen ismeretlen allergiám van, és ettől kapok viszketést. Vagy talán nem is allergia ez, hanem egy új kórság, ami nálam viszketegségbe tör ki. Van ez így, hiszen szomorúan tapasztalom, hogy egyre többen kapjuk el ezt a betegséget. Nálam viszketésbe jön ki, másoknál őrjöngésbe csap át, de akadnak olyanok is hazudni kezdenek!
Főleg politikusainkon, és sajtóbéli munkatársainkon tör ki, egyre hevesebben.
 
Mert olvasva az on-line sajtót, már a címből kitűnik, kiket is ért utol eme ragályos betegség.
Heller Ágnes filozófus asszony, a liberális politikusok nagy összeröffenésén – egyébként messze-messze túl az Óperencián -, egyszerűen kijelentette: Márpedig 2006. október 23-án, semmi sem történt. Á, dehogy! Békés, zsíros kenyéreszegetésnek voltunk tanúi azon jeles napon, s miközben a „jóságos” Gyurcsány miniszterelnök úr, térdelve imádkozott az 56-os mártírok emlékműve előtt a Megváltónknak könyörögve, az elesettek lelki üdvéért addig a békés felvonulás egy össznépi zabálásba tört ki, ahol olyan kelendő volt a zsír, hogy rendkívüli európai kvóta-szünetet kellett elrendelni a zsír importjára, illetve Makóról egy egész MÁV szerelvény elindítani a friss hagymával.
Az persze más, hogy a magyar ember szolgalelkű, aztán ez az össznépi öröm bizonyos atrocitásokba ment át, mert, hogy összeveszett azon a zsíros kenyéren, és nem csoda, hogy kiverték egymás szemét!
 
Van ez így, hiszen emberek vagyunk. Ám, a filozófus asszony elfelejtette mindez mellé elmondani, hogy Ő, azon az ominózus zsíros, kenyér-zabáló napon, nem volt idehaza, mert, hogy egyrészről nem is ehet zsírt, hiszen azt tiltja a vallása, másrészről pedig utálja a hagymát (ez valószínűleg nem igaz).
Na de mindegy!
Ám mert sokat ott az Óperenciás tengeren túl (ahol mindez megtörtént), sokan a politikusok közül nem szeretik hagymát, mégsem Heller Ágnes asszonyt kérték le az emelvényről, hanem Morvai Krisztinát! ű
Miért is ne? Kinek kell egy Morvai Krisztina, aki zsírt is eszik, meg a hagymát is szereti! Le vele!
 
Az természetesen egészen más lapra tartozik, hogy Krisztina asszony az igazat próbálta meg ecsetelni. Na, akkor mi van! Ő még nem kapta meg a kórt?… de ami késik, az nem múlik! Neki is meg kell tanulnia, hogy az „Igazság odaát van”!
Mert a hazugság szabaddá tesz! – ezt sem ismeri.
Emlékszem, még anno a Titói Jugoszlávia idejében valamikor a hatvanas években megkérdeztem a történelemtanáromat: ”Valóban Tito szabadkőműves, és narcisztikus egyéniség?”
Az öreg kizavarta erre az egész osztályt, engem a katedrához hívatott, és akkor pofonnal válaszolt, hogy még ma is csillog tőle a szemem. Majd rám nézett miután észhez tértem és csak annyit mondott:
„Tanulja meg fiam! Nincs igazság!”
Úgy tűnik Heller Asszony is hozzá járt történelemleckékre. Viszont az nagy kár, hogy a filozófusasszony nem kérdezett!
 
Jónash a ninivei

Címkék: hazudni tudni kell ám

Levél az unokámnak - avagy remények az Orbán-csomagról

2011.03.03. 11:44 | jonasblogja | Szólj hozzá!

 

Drága Gyermekem!

Mivel egyre hidegebb van kint, és ez a fránya tavasz nem akar elgyünni, úgy gondótam írok neked, oda abba Germániába, mert hogy annyit hallok a rádióban róla. Oszt te meg nem igen írsz nekünk. Azt üzented a multkor, hogy telefonálnálsz, de nagyapád hiába ült kép napig a WC kagylón, nem hallott semmit! Vagy te nem hívtál, vagy elszalasztottuk a hívást, de meg kell értened, hogy nagyapádnak is kell ennie, nem ülhet a wc kagylón naphosszat!

Egyébként meg, remélem jó ott neked. Elvégre az egész retyerutyád német vót, meg magyar, így aztán nem hiszem, hogy kár szenvednél. Remélem, most ott nem az a Führer uralkodik, mint azt nagyapád itt előadta nekem. Tegnap rá is hajoltam a rádióra, hogy halljam, de a bemondó valami Merkelrű beszélt, és az mégsem lehet az a másik, aki vót. Ez egy kicsit megnyugtatott.

Itthon nagyon jó az élet, nem panaszkodhatok. Napok óta várom azt az Orbán-csomagot. Már éppen ránkfér. A múltkor, karácsony előtt kaptunk, egy másik fajtát, de az , hogy őszinte legyek, semmit sem ért. Nem vót abba más csak tészta meg liszt! Mondtam is nagyapádnak. Milyen jó emberek vannak, vigyáznak ránk, nehogy emelkedjék a zsír a vérünkbe, oszt gutaütöttek legyünk. Most, hogy ez az új csomag gyün, egyre bizakodóbb vagyok, hátha lesz benne egy daráthús is, mert hogy a tésztátul már viszketésem van. Amúgy itt a faluba nem sok minden változott. Nagyon jó élet van, mert hogy senki sem dógozik. Jókat beszégetünk, meg melegszünk... A múlt hónapban kivágtuk a nyárfát itt az udvar közepin, oszt most tüzelünk. A múlt héten már egyszer kigyüttek a tűzoltók, mert azt hitték ég a ház, de aztán lenyugottak, mert csak én gyútottam be, oszt akkora vót a füst a vizes fátul, hogy le is fényképezték. Azt hitték, hogy valami különös természetfeletti dógot fedeztek fel, pedig csak a nyárfa égett a kályhába. De hasznos ez a nyárfa fiam... Azóta mindenki hozzánk hozza a füstölni valót, tele van a plafon aggatva bérfüstéssel. Én meg szedem a tizedet!

Azt remélem, hogy ebben a csomagban sem lesz cukor, mert hogy nagyapáddal együtt cukorbetegek vagyunk! Hallom, hogy a cukor ára az eget veri, de ez nagyon jó hír! Nem köll megint építeni Bábel tornyát, hanem csak föl köll mászni a cukor árára... és oszt a csillagos ég! Mondtam is nagyapádnak, hogy itt van - küldözgetik a csillagvizsgálókat oda a Hold mellé, és lesik az eget. Mé nem építenek egyet a cukor árára. Sokkal ócsóbb lenne! Egyébként meg, nagyon egészségessek ezek az édesítőszerek. Mióta azokat esszük, magyapád falába is kihajtott és virágzik, mint Áron vesszeje! Mondtam is neki: Büszke lehetsz rá! Kinek van még virágzó falába! De leintett, azt mondta: Mindenkinek aki édesítőszert eszik!

Vasárnap nagy öröm vót itthon. Hús került az asztalra. A szomszédék macskája ugrott fel, de aztán lekergettem.

A nagybáttyád a Jóska meg munkába állt. Bár rokkant szegény, de azt mondta nem adja föl! Az úgy vót, hogy február elejin kiment a határba varjúlesre, mert hogy éppen húsra éhezett, oszt egy fürj, de annyi nem esett le az égbül! Ha nem, akkor majd teszek rúla, - mondta Jóska bátyád. Kiment hát a határba, oszt két napig hírét sem láttuk. Aztán a tanyagondnokot küldtük utánna. Meg is találta, de egy kocka jégbe vót fagyva. Kiakarták olvasztani, de a Julis nagynénéd nem engedte, azt mondta átviszi bátyádat a vegyesbótba. Át is vitte, oszt berakták a mélyhűtőbe. Azóta a Piri a bótos vele hűt. Nem fizet villanyt, hanem kapnak a hűstésért naponta egy kenyeret!

Ezzel zárom is a soraimat, mert, hogy megint hoztak füstölni valót!

Milliószor csókol

Nagyanyád

Címkék: nagyanya és az orbán csomag

Mi van veled újságírás?

2011.03.01. 09:21 | jonasblogja | Szólj hozzá!

 

Lassan oda jutok, hogy szégyellem magam újságírónak vallani.
Pedig igen sok víz lefolyt a Dunán azon "szép" nap óta, hogy a frissen végzett mérnökként, első cikkemet a "piacra" dobtam. Van ez így!
Ám, ha végigolvasom a mai magyar sajtó, ezernyi on-line kiadásainak a töredékeit, szomorúan kell tudomásul vennem; cím az van bőven, tartalom viszont vajmi kevés. Mert iszonyatosan sok az égbe kiáltani akarók száma, kiknek a "szuszból" sajnos csak egy jól hangzó vastagbetűvel szedett részre futja. "Orbán megszorít... Orbán beszigorít, feldühödik, bekeményít..." és folytathatnám a sort a végtelenségig. S, miután "kattintok" a kibomló selyem alól, kivillan a "nagy semmi"! Sablonos szöveg, sablonos kiemelésekkel. Semmi a régi újságírás hagyományaiból.
Kisch Egon Erwin forog a sírjában, nem beszélve Pulitzer Józsefről  (világszerte ismertebb nevén Joseph Pulitzer -Makó, 1847. április 10. – Charleston, 1911. október 29.), vagy Móra Ferencről, esetleg Tóth Árpádról...
 S, ezek a címek! "Orbán... így, Orbán úgy..." - s csak nézek.
 Ki ez az Orbán?
Netalán a Magyar Miniszterelnök? Én nem is tudtam, hogy minden egyes on-line újságírónak a miniszterelnökünk a puszi pajtikája, s arról sem volt tudomásom, hogy olyan "jóban" vannak egymással, hogy csak a vezetéknevükön szólítgatják egymást. Semmi "miniszterelnök úr", vagy valami hasonló illendőbb megszólítás. Egyszerűen csak: Orbán!
Kezdem sajnálni, hogy egykor nem mentem el azokra a sajtótájékoztatókra, ahol ennyire "közel" lehetett kerülni a Fidesz elnökéhez, netalán még koccintani is vele; s ahol egyértelműen kinyilatkoztatták, hogy a fiatal demokraták elnöke azt szereti, ha Orbánozzák. Nem kell ide semmi "cicoma", "kispolgári csökevény"... Csak úgy egyszerűen "Orbáááán"!
S, folytathatnám a felsorolást... de én olvasni szeretnék. Ezért nekilátok... Nézem a főcímeket, s csak kapkodom a fejem. Miközben az az Orbááán bekeményít, addig a Gigi a VV-ből, (ahol a magyar ember úgy istenigazából kiélheti kukkolói tehetségét) éppen valaki másét keményíti be és szexszel!
 Ez igen: Hölgyeim és Uraim!
Ez már döfi! Ha keményítés akkor legyen keményítés. Egyik a gatya alatt, a miniszterelnök úr, meg a gatya fölött. Ez az igazi újságírás. Ez a tájékoztatás jövője! Mintha csak Vuk Karadzsicsot hallanám, amint kimondja: "Írj ahogy beszélsz, és olvasd ahogy le van írva!"
 
Ezt ugyan a nyelvtudós, a szláv nyelv helyesírási szabályaira értette, de mit számít az, ha "magyar újságírás" jövője is ebből fog kinőni.
Erről jut eszembe, 1970-ben apám, az Úttörő áruházban vett nekem egy derékszíjat. Szép is volt, bőr is volt, csak a csatja nem tetszett. Kár, hogy elveszett, mert azon bizony olyan szépen meg volt fogalmazva az újságírás jövője.
 "Előre!" - adta egykor tudomásomra az úttörő derékszíj.
Hát ekkor "Előre uraim!" - vagy írjam inkább, hogy Kitartás

Ninivei Jónásh

süti beállítások módosítása