Drága Gyermekem!
Mivel egyre hidegebb van kint, és ez a fránya tavasz nem akar elgyünni, úgy gondótam írok neked, oda abba Germániába, mert hogy annyit hallok a rádióban róla. Oszt te meg nem igen írsz nekünk. Azt üzented a multkor, hogy telefonálnálsz, de nagyapád hiába ült kép napig a WC kagylón, nem hallott semmit! Vagy te nem hívtál, vagy elszalasztottuk a hívást, de meg kell értened, hogy nagyapádnak is kell ennie, nem ülhet a wc kagylón naphosszat!
Egyébként meg, remélem jó ott neked. Elvégre az egész retyerutyád német vót, meg magyar, így aztán nem hiszem, hogy kár szenvednél. Remélem, most ott nem az a Führer uralkodik, mint azt nagyapád itt előadta nekem. Tegnap rá is hajoltam a rádióra, hogy halljam, de a bemondó valami Merkelrű beszélt, és az mégsem lehet az a másik, aki vót. Ez egy kicsit megnyugtatott.
Itthon nagyon jó az élet, nem panaszkodhatok. Napok óta várom azt az Orbán-csomagot. Már éppen ránkfér. A múltkor, karácsony előtt kaptunk, egy másik fajtát, de az , hogy őszinte legyek, semmit sem ért. Nem vót abba más csak tészta meg liszt! Mondtam is nagyapádnak. Milyen jó emberek vannak, vigyáznak ránk, nehogy emelkedjék a zsír a vérünkbe, oszt gutaütöttek legyünk. Most, hogy ez az új csomag gyün, egyre bizakodóbb vagyok, hátha lesz benne egy daráthús is, mert hogy a tésztátul már viszketésem van. Amúgy itt a faluba nem sok minden változott. Nagyon jó élet van, mert hogy senki sem dógozik. Jókat beszégetünk, meg melegszünk... A múlt hónapban kivágtuk a nyárfát itt az udvar közepin, oszt most tüzelünk. A múlt héten már egyszer kigyüttek a tűzoltók, mert azt hitték ég a ház, de aztán lenyugottak, mert csak én gyútottam be, oszt akkora vót a füst a vizes fátul, hogy le is fényképezték. Azt hitték, hogy valami különös természetfeletti dógot fedeztek fel, pedig csak a nyárfa égett a kályhába. De hasznos ez a nyárfa fiam... Azóta mindenki hozzánk hozza a füstölni valót, tele van a plafon aggatva bérfüstéssel. Én meg szedem a tizedet!
Azt remélem, hogy ebben a csomagban sem lesz cukor, mert hogy nagyapáddal együtt cukorbetegek vagyunk! Hallom, hogy a cukor ára az eget veri, de ez nagyon jó hír! Nem köll megint építeni Bábel tornyát, hanem csak föl köll mászni a cukor árára... és oszt a csillagos ég! Mondtam is nagyapádnak, hogy itt van - küldözgetik a csillagvizsgálókat oda a Hold mellé, és lesik az eget. Mé nem építenek egyet a cukor árára. Sokkal ócsóbb lenne! Egyébként meg, nagyon egészségessek ezek az édesítőszerek. Mióta azokat esszük, magyapád falába is kihajtott és virágzik, mint Áron vesszeje! Mondtam is neki: Büszke lehetsz rá! Kinek van még virágzó falába! De leintett, azt mondta: Mindenkinek aki édesítőszert eszik!
Vasárnap nagy öröm vót itthon. Hús került az asztalra. A szomszédék macskája ugrott fel, de aztán lekergettem.
A nagybáttyád a Jóska meg munkába állt. Bár rokkant szegény, de azt mondta nem adja föl! Az úgy vót, hogy február elejin kiment a határba varjúlesre, mert hogy éppen húsra éhezett, oszt egy fürj, de annyi nem esett le az égbül! Ha nem, akkor majd teszek rúla, - mondta Jóska bátyád. Kiment hát a határba, oszt két napig hírét sem láttuk. Aztán a tanyagondnokot küldtük utánna. Meg is találta, de egy kocka jégbe vót fagyva. Kiakarták olvasztani, de a Julis nagynénéd nem engedte, azt mondta átviszi bátyádat a vegyesbótba. Át is vitte, oszt berakták a mélyhűtőbe. Azóta a Piri a bótos vele hűt. Nem fizet villanyt, hanem kapnak a hűstésért naponta egy kenyeret!
Ezzel zárom is a soraimat, mert, hogy megint hoztak füstölni valót!
Milliószor csókol
Nagyanyád
