Lassan oda jutok, hogy szégyellem magam újságírónak vallani.
Pedig igen sok víz lefolyt a Dunán azon "szép" nap óta, hogy a frissen végzett mérnökként, első cikkemet a "piacra" dobtam. Van ez így!
Ám, ha végigolvasom a mai magyar sajtó, ezernyi on-line kiadásainak a töredékeit, szomorúan kell tudomásul vennem; cím az van bőven, tartalom viszont vajmi kevés. Mert iszonyatosan sok az égbe kiáltani akarók száma, kiknek a "szuszból" sajnos csak egy jól hangzó vastagbetűvel szedett részre futja. "Orbán megszorít... Orbán beszigorít, feldühödik, bekeményít..." és folytathatnám a sort a végtelenségig. S, miután "kattintok" a kibomló selyem alól, kivillan a "nagy semmi"! Sablonos szöveg, sablonos kiemelésekkel. Semmi a régi újságírás hagyományaiból.
Kisch Egon Erwin forog a sírjában, nem beszélve Pulitzer Józsefről (világszerte ismertebb nevén Joseph Pulitzer -Makó, 1847. április 10. – Charleston, 1911. október 29.), vagy Móra Ferencről, esetleg Tóth Árpádról...
S, ezek a címek! "Orbán... így, Orbán úgy..." - s csak nézek.
Ki ez az Orbán?
Netalán a Magyar Miniszterelnök? Én nem is tudtam, hogy minden egyes on-line újságírónak a miniszterelnökünk a puszi pajtikája, s arról sem volt tudomásom, hogy olyan "jóban" vannak egymással, hogy csak a vezetéknevükön szólítgatják egymást. Semmi "miniszterelnök úr", vagy valami hasonló illendőbb megszólítás. Egyszerűen csak: Orbán!
Kezdem sajnálni, hogy egykor nem mentem el azokra a sajtótájékoztatókra, ahol ennyire "közel" lehetett kerülni a Fidesz elnökéhez, netalán még koccintani is vele; s ahol egyértelműen kinyilatkoztatták, hogy a fiatal demokraták elnöke azt szereti, ha Orbánozzák. Nem kell ide semmi "cicoma", "kispolgári csökevény"... Csak úgy egyszerűen "Orbáááán"!
S, folytathatnám a felsorolást... de én olvasni szeretnék. Ezért nekilátok... Nézem a főcímeket, s csak kapkodom a fejem. Miközben az az Orbááán bekeményít, addig a Gigi a VV-ből, (ahol a magyar ember úgy istenigazából kiélheti kukkolói tehetségét) éppen valaki másét keményíti be és szexszel!
Ez igen: Hölgyeim és Uraim!
Ez már döfi! Ha keményítés akkor legyen keményítés. Egyik a gatya alatt, a miniszterelnök úr, meg a gatya fölött. Ez az igazi újságírás. Ez a tájékoztatás jövője! Mintha csak Vuk Karadzsicsot hallanám, amint kimondja: "Írj ahogy beszélsz, és olvasd ahogy le van írva!"
Ezt ugyan a nyelvtudós, a szláv nyelv helyesírási szabályaira értette, de mit számít az, ha "magyar újságírás" jövője is ebből fog kinőni.
Erről jut eszembe, 1970-ben apám, az Úttörő áruházban vett nekem egy derékszíjat. Szép is volt, bőr is volt, csak a csatja nem tetszett. Kár, hogy elveszett, mert azon bizony olyan szépen meg volt fogalmazva az újságírás jövője.
"Előre!" - adta egykor tudomásomra az úttörő derékszíj.
Hát ekkor "Előre uraim!" - vagy írjam inkább, hogy Kitartás
Ninivei Jónásh
